Lélekprizma

A szinasztria: A pad

Szakadó esőben bolyongok egy ősi erdőben, melyet kuszán beborít az aljnövényzet. Átázott ruhám csapzottan verdesi a lábszáramat, kezemben rövid nyelű kard, lábamon sáros csizma. Hosszú hajam lófarokba kötve. A körülöttem elmosódottan kibontakozó táj egy tisztást sejtet a közelben.... Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!