Lélekprizma

Megújulni sohasem késő

Csaknem öt év telt el az első blogcikkem megírása óta.  A fő irányvonal már akkor is megvolt (ezt az oldalsó sávban megtalálható mottómban is olvashatod), és a célnak megfelelően azóta is sok témának utánajártam, egyéni kutatásokat és megfigyeléseket végeztem. Saját magamon is. Az alábbiakban ennek nehézségeiről számolok be néhány mondatban, mert azt gondolom, hogy mindenki… Tovább »

Szembenézni a félelmeinkkel

Féltél-e már valamitől? Szoktál szorongani? Mondtál már le valamilyen általad vágyott célról azért, mert nem mertél belevágni? Biztos vagyok benne, hogy mindhárom kérdésre igen a válasz. Legalábbis a legtöbben így működünk. A félelem alapvető ösztönünk, melyet gyerekkorunk óta több-kevesebb sikerrel próbálunk legyőzni, elnyomni – de amely mégis igen gyakran előtör belőlünk.... Tovább »

A szinasztria: Vég és kezdet

Végig biztos voltam benne, hogy soha többet nem fogom látni. Miközben azt is sejtettem, hogy soha nem fogom őt elfelejteni. Talán a személyisége volt nagyon megragadó, talán az az átható nézése, amitől egész végig borzongtam. Talán valami egészen más oka is volt. Egy időtlen ismerlek-már-valahonnan érzés, amit nem tudtam hova tenni magamban.... Tovább »

Kapcsolataink tükrében

Életünk minden egyes szereplőjének, a ránk gyakorolt hatásának fontos szerepe van a lelki fejlődésünk során. Még a számunkra kellemetlen emberek is fontos tanítást, megtapasztalást hozhatnak. Sőt, talán éppen azoktól tanulhatunk a legtöbbet, akikkel nehézségeink adódnak a kommunikáció során. Fontos tudnunk, hogy amikor valami nagyon zavar másokban, annak valószínűleg éppen az a legfőbb oda, hogy az… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!