Lélekprizma

A szinasztria: A karma mindenkire hat

Elgondolkodva méreget. Aztán hirtelen felveti a fejét, és merengő arckifejezéssel mered a távolba, valahol a fejem fölött elnézve.– Akkor most én is mondok neked valamit. Az álmok kapcsán. Bár, előre bocsátom, hogy sosem érdekelt különösebben az álomfejtés. Viszont nekem is vannak fura képzeteim, különösen mostanában. Ugyanúgy, ahogy neked is.... Tovább »

A szinasztria: Véletlenek nincsenek

Vágtató lovak dübörgését hallom. Hujjogatást, íjak fütyülő hangját. Sík vidék terül el körülöttem, gyér növényzettel, helyenként fás ligetekkel. Sosem jártam még erre… vagy talán mégis? A távolban valami fehéret látok derengeni, de a perzselő napfényben remeg a kép a levegőben és talán csak délibáb, amit észlelni vélek. Lapos kupolák… vagy talán sátrak. Jurták?!... Tovább »

A szinasztria: Előtörő emlékképek

Álmomban magasra nőtt fű vagy sás vesz körül. Egyedül vagyok. Hosszú szoknyában, átázott vékony bőrcsizmában próbálok előre jutni az enyhén nedves aljnövényzetben. A talaj visszahúzódó áradás nyomait mutatja. Itt-ott falevelek, gallyak, az árvíz által elragadott vagy kimosott állati csontok, cserépdarabok hevernek lábam alatt.... Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!