Lélekprizma

Szembenézni a félelmeinkkel

Féltél-e már valamitől? Szoktál szorongani? Mondtál már le valamilyen általad vágyott célról azért, mert nem mertél belevágni? Biztos vagyok benne, hogy mindhárom kérdésre igen a válasz. Legalábbis a legtöbben így működünk. A félelem alapvető ösztönünk, melyet gyerekkorunk óta több-kevesebb sikerrel próbálunk legyőzni, elnyomni – de amely mégis igen gyakran előtör belőlünk.... Tovább »

Ne legyünk a környezetünk áldozatai!

“Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat.” – írta József Attila. Valóban, a projekció által hajlamosak vagyunk másokra kivetíteni rossz tulajdonságainkat,  negatív jellegű cselekvéseinket. De ami nem tetszik magunkon vagy a környezetünkön, arról mi magunk is tehetünk. Mert mi teremtjük meg a környezetünket! Így még azon is változtathatunk, hogy a környezetünkben lévő személyek mások… Tovább »

Tenni az álmunkért

Mindenkinek van egy álma… Szól az ismert dallam a fejemben. De miféle álom? Mi is az álom? Megkülönböztetendő az ábrándtól, ami csak  légvárak kergetéséről szól, valós cselevések és igazi elhatározás nélkül…. Ha csak álmodozunk, nyitott szemmel álmodunk és várjuk a sült galambot (vagy a herceget), attól még nem igazán kerülünk közelebb a céljaink eléréséhez. Merthogy… Tovább »

Boldogulásunk akadálya

Gyakran saját magunk vagyunk a boldogulásunk első számú, legfőbb akadálya. Akár felismerjük ezt, akár nem. De az igazság az, hogy a lelkünk mélyén ilyenkor is tudjuk, sejtjük, csak elismerni nem akarjuk: valójában arról van szó, hogy túl lusták, kényelmesek vagy gyávák vagyunk ahhoz, hogy eldöntsük végre, mit akarunk.... Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!