Manapság sok szó esik a pozitív gondolkodásról, vonzás hatalmáról, a rezgések fontosságáról és arról, hogy nem mindegy, az Univerzum mely csatornájára hangolódunk rá, mert olyan lesz az életünk, amilyenné tesszük. Sokan és bőségesen írtak már ezekről a témákról és jól tették, hiszen nem lehet elégszer hangsúlyozni annak a jelentőségét, hogy mennyire fontos a szemléletmódunk.
Egy zsúfolt, fülledt buszon zötykölődve reggel, késésben a munkahelyünkről, lehet bosszankodni, aggódni és morgolódni – vagy dönthetünk úgy, hogy kizárjuk a kellemetlen körülményeket és észrevesszük az élet apró szépségeit, amit kínál nekünk: a ragyogó őszi napsütést, a sokféle színben pompázó fákat, a madárcsicsergést… Megtehetjük, hogy zaklatottan, dühöngve, a loholástól ziháltan rohanunk be az irodába, ahol dolgozunk és a főnökünknek hosszasan magyarázzuk, hogy mi minden akadályozott meg bennünket abban, hogy időben érjünk be a munkába – vagy a kifogások keresése helyett egyszerűen csak odaállunk elé és elnézést kérünk, esetleg azt is felajánlhatjuk, hogy az elvesztegetett idő pótlására aznap kicsit tovább maradunk…. Egészen másképpen fog indulni a reggelünk. Képzeljük csak el a két szituációt!
De vegyünk egy másik példát, egy egészen konkrét esetet, ami biztosan történt már mindannyiunkkal: amikor a hatodik hosszú bekezdést leírva, éppen a végeredmény ellenőrzése közben száll el a számítógépes rendszerünk vagy az internet… Utóbbi esetében még a helyreállítás gombot sem hívhatjuk segítségül. Nos, az előbb éppen ez történt velem. Mintha az élet próbára tett volna: a pozitív hozzáállásról írva, én magam miképpen reagálok egy ilyen eseményre? Örömmel jelenthetem, a vizsgán átmentem! Nagy levegőt vettem és újra nekiálltam az írásnak, leszűrve a tapasztalatot: legközelebb sűrűbben mentek és ellenőrzöm a laptop aksijának a töltöttségét…
Beismerem, régebben az említetthez hasonló helyzetben gyakran meg megfelelően reagáltam és bizony mérgelődtem, dühöngtem és a rossz hangulatban akár órákra is benne ragadtam. Ennek bizony semmi értelme nem volt, nem adott megoldást a problémára és még egy csomó időt el is vesztegettem az életemből arra, hogy valami olyan miatt bosszankodjak, ami már rég elmúlt. Ez nagy hiba volt, amit sajnos gyakran elkövetünk. A letűnt dolgokkal való foglalkozásnak egy esetben lehet haszna: ha levonjuk a tanulságot, hogy máskor ne essünk bele ugyanabba a hibába.
A tévedések, rossz reakciók életünk során a megtett út mérföldkövei. Nem kell őket szégyellnünk, mert mindegyikre szükség volt ahhoz, hogy a következő eseményhez jussunk. Megmutatják, hogy milyen gondolati utat, szellemi fejlődést jártunk be, bölcsebbek lettünk-e az idő múltával? Minden lépés előre visz. Az úgynevezett “rossz döntések” is döntések és néha az ilyenekből többet tanulunk, mint ha minden simán és gördülékenyen ment volna.
Visszatérve a pozitív elvárásokra: az fog velünk történni, amit “beprogramozunk agyunk számítógépébe”, ahogy agykontroll-tanfolyamokon tanítják. Ez sokak számára elsőre furcsa gondolat lehet. De gondoljunk csak bele: mégis így működünk! Az van a fejünkben, amit beleteszünk: amit a szocializáció során a környezetünkből hallottunk-láttunk, amit másoktól megtanultunk.
Ezek lehetnek olyan hiedelmeink, amelyek az egész életünket meghatározzák, befolyásolják. Akár úgy, hogy kishitűek leszünk, mert sokat hallottuk, hogy “fiam, így nem viszed semmire”, “kevés a pénzünk”, akár úgy, hogy másokat ítélünk meg talán tévesen a megszokott sztereotípiák szerint, mint például “a gazdagok biztosan rossz emberek” vagy azt képzelve, hogy “a túl csinos nők biztosan nem foglalkoznak eleget a gyerekeikkel”. Nyilván ha a “gazdagok rossz emberek”, akkor a tudatunk mélyén mi nem szeretnénk olyanokká válni, akkor inkább elfogadjuk a “nincs pénzünk” kitételt… és ezzel be is határoltuk a lehetőségeinket. Ezek után hiába vágyunk sok pénzre, a tudatalattink mindent megtesz azért, hogy ne így legyen.
Ezért aztán nagyon fontos feltérképezni, tisztázni a mélyen rejlő hiteinket és elvárásainkat – és változtatni, fordítani azokon. (Gondolat-nagytakarításnak nevezzük azt a módszert, amelynek során ezeket összeírjuk és a negatív kifejezések helyett pozitív megfogalmazásokat igyekszünk rögzíteni a tudatunkban. )
Az sem mindegy, hogy mit kívánunk. Egy helytelen megfogalmazás végzetes következményekkel járhat. Lényeges tehát, hogy amit kívánunk, jól írjuk körül és gondoljunk a következményekre is! A legjobb úgy fogalmazni, hogy “az történjen, ami mindenki számára a legjobb”.
<script>(function(i,s,o,g,r,a,m){i[‘GoogleAnalyticsObject’]=r;i[r]=i[r]||function(){(i[r].q=i[r].q||[]).push(arguments)},i[r].l=1*new Date();a=s.createElement(o),m=s.getElementsByTagName(o)[0];a.async=1;a.src=g;m.parentNode.insertBefore(a,m)})(window,document,’script’,’//www.google-analytics.com/analytics.js’,’ga’);ga(‘create’, ‘UA-69450472-1’, ‘auto’);ga(‘send’, ‘pageview’);</script>
***********************************************************
2019-ben jelent meg A SZINASZTRIA című könyvem. A fordulatos történet egy karmikus kapcsolaton alapul. A spirituális regényben múlt és jövő kapcsolódik össze, s egy különleges, századokon átívelő szerelem elevenedik meg az olvasó lelki szemei előtt.
Könyv és Lélek című honlapomon a regényről bővebb ismertetőt és olvasói véleményeket is találsz! Sőt, ha érdekelne a könyv megvásárlása, de előbb szeretnél beleolvasni, add meg az e-mail címedet ITT, és egy napon belül tiéd lehet az ajándék e-book!
A könyv a Fekete Sas Kiadó webáruházában is rendelhető, keresheted a LIBRI boltjaiban, illetve a LIBRI online oldalán, vagy érdeklődj nálam a sessionka@gmail.com e-mail címen!
Olyan időszakomban vagyok, amikor a pozitív éleltszemléletre nagyobb szükségem van mint bármikor eddig. Köszönöm neked a tartalmas bejegyzéseket! ❤ ☺
Kedves Paula!
Nagyon örülök, hogy tetszenek az írásaim!
Köszönöm a jelölést. 🙂
Szilvia
Helló,
nagyon szeretem írásaidat olvasni, ezért jelöltelek a LIEBSTER AWARD DÍJRA! 🙂
A részletekről a blogomon olvashatsz 🙂
Üdvözöllek,
Paula