1.0Lélekprizmahttps://prizma.cafeblog.huTihanyi-Konda Szilviahttps://prizma.cafeblog.hu/author/tihanyi-konda_szilvia/<p><strong>Manapság sok szó esik a pozitív gondolkodásról, vonzás hatalmáról, a rezgések fontosságáról és arról, hogy nem mindegy, az Univerzum mely csatornájára hangolódunk rá, mert olyan lesz az életünk, amilyenné tesszük. Sokan és bőségesen írtak már ezekről a témákról és jól tették, hiszen nem lehet elégszer hangsúlyozni annak a jelentőségét, hogy mennyire fontos a szemléletmódunk.</strong></p> <p><a href="https://prizma.cafeblog.hu/files/2015/11/agykontroll_ontanulas.jpg"><img class=" wp-image-164 aligncenter" src="https://prizma.cafeblog.hu/files/2015/11/agykontroll_ontanulas-300x169.jpg" alt="agykontroll_ontanulas" width="506" height="285" /></a></p> <p>Egy zsúfolt, fülledt buszon zötykölődve reggel, késésben a munkahelyünkről, lehet bosszankodni, aggódni és morgolódni - vagy dönthetünk  úgy, hogy kizárjuk a kellemetlen körülményeket és észrevesszük az élet apró szépségeit, amit kínál nekünk: a ragyogó őszi napsütést, a sokféle színben pompázó fákat, a madárcsicsergést... Megtehetjük, hogy zaklatottan, dühöngve, a loholástól ziháltan rohanunk be az irodába, ahol dolgozunk és a főnökünknek hosszasan magyarázzuk, hogy mi minden akadályozott meg bennünket abban, hogy időben érjünk be a munkába - vagy a kifogások keresése helyett egyszerűen csak odaállunk elé és elnézést kérünk, esetleg azt is felajánlhatjuk, hogy az elvesztegetett idő pótlására aznap kicsit tovább maradunk.... Egészen másképpen fog indulni a reggelünk. Képzeljük csak el a két szituációt!</p> <p>De vegyünk egy másik példát, egy egészen konkrét esetet, ami biztosan történt már mindannyiunkkal: amikor a hatodik hosszú bekezdést leírva, éppen a végeredmény ellenőrzése közben száll el a számítógépes rendszerünk vagy az internet... Utóbbi esetében még a helyreállítás gombot sem hívhatjuk segítségül. Nos, az előbb éppen ez történt velem. Mintha az élet próbára tett volna: a pozitív hozzáállásról írva, én magam miképpen reagálok egy ilyen eseményre? Örömmel jelenthetem, a vizsgán átmentem! Nagy levegőt vettem és újra nekiálltam az írásnak, leszűrve a tapasztalatot: legközelebb sűrűbben mentek és ellenőrzöm a laptop aksijának a töltöttségét...</p> <p>Beismerem, régebben az említetthez hasonló helyzetben gyakran meg megfelelően reagáltam és bizony mérgelődtem, dühöngtem és a rossz hangulatban akár órákra is benne ragadtam. Ennek bizony semmi értelme nem volt, nem adott megoldást a problémára és még egy csomó időt el is vesztegettem az életemből arra, hogy valami olyan miatt bosszankodjak, ami már rég elmúlt. Ez nagy hiba volt, amit sajnos gyakran elkövetünk. A letűnt dolgokkal való foglalkozásnak egy esetben lehet haszna: ha levonjuk a tanulságot, hogy máskor ne essünk bele ugyanabba a hibába.</p> <p>A tévedések, rossz reakciók életünk során a megtett út mérföldkövei. Nem kell őket szégyellnünk, mert mindegyikre szükség volt ahhoz, hogy a következő eseményhez jussunk. Megmutatják, hogy milyen gondolati utat, szellemi fejlődést jártunk be, bölcsebbek lettünk-e az idő múltával? Minden lépés előre visz. Az úgynevezett "rossz döntések" is döntések és néha az ilyenekből többet tanulunk, mint ha minden simán és gördülékenyen ment volna.</p> <p><a href="https://prizma.cafeblog.hu/files/2015/11/dzsin.jpg"><img class=" wp-image-163 aligncenter" src="https://prizma.cafeblog.hu/files/2015/11/dzsin.jpg" alt="dzsin" width="262" height="261" /></a></p> <p>Visszatérve a pozitív elvárásokra: az fog velünk történni, amit "beprogramozunk agyunk számítógépébe", ahogy agykontroll-tanfolyamokon tanítják. Ez sokak számára elsőre furcsa gondolat lehet. De gondoljunk csak bele: mégis így működünk! Az van a fejünkben, amit beleteszünk: amit a szocializáció során a környezetünkből hallottunk-láttunk, amit másoktól megtanultunk.</p> <p>Ezek lehetnek olyan hiedelmeink, amelyek az egész életünket meghatározzák, befolyásolják. Akár úgy, hogy kishitűek leszünk, mert sokat hallottuk, hogy "fiam, így nem viszed semmire", "kevés a pénzünk", akár úgy, hogy másokat ítélünk meg talán tévesen a megszokott sztereotípiák szerint, mint például "a gazdagok biztosan rossz emberek" vagy azt képzelve, hogy "a túl csinos nők biztosan nem foglalkoznak eleget a gyerekeikkel". Nyilván ha a "gazdagok rossz emberek", akkor a tudatunk mélyén mi nem szeretnénk olyanokká válni, akkor inkább elfogadjuk a "nincs pénzünk" kitételt... és ezzel be is határoltuk a lehetőségeinket. Ezek után hiába vágyunk sok pénzre, a tudatalattink mindent megtesz azért, hogy ne így legyen.</p> <p>Ezért aztán nagyon fontos feltérképezni, tisztázni a mélyen rejlő hiteinket és elvárásainkat - és változtatni, fordítani azokon. (Gondolat-nagytakarításnak nevezzük azt a módszert, amelynek során ezeket összeírjuk és a negatív kifejezések helyett pozitív megfogalmazásokat igyekszünk rögzíteni a tudatunkban. )</p> <p>Az sem mindegy, hogy mit kívánunk. Egy helytelen megfogalmazás végzetes következményekkel járhat. Lényeges tehát, hogy amit kívánunk, jól írjuk körül és gondoljunk a következményekre is! A legjobb úgy fogalmazni, hogy "az történjen, ami mindenki számára a legjobb".</p> <p><span style="color: #ffffff"><script>(function(i,s,o,g,r,a,m){i['GoogleAnalyticsObject']=r;i[r]=i[r]||function(){(i[r].q=i[r].q||[]).push(arguments)},i[r].l=1*new Date();a=s.createElement(o),m=s.getElementsByTagName(o)[0];a.async=1;a.src=g;m.parentNode.insertBefore(a,m)})(window,document,'script','//www.google-analytics.com/analytics.js','ga');ga('create', 'UA-69450472-1', 'auto');ga('send', 'pageview');</script></span></p> <p> </p>richhttps://prizma.cafeblog.hu/files/2015/11/dzsin-150x150.jpg150150