Új utak, új irányvonalak

Kedves Olvasóim! 

Az életben csak egy dolog biztos: a változás. Mi más tehetne az ember, mint hogy rugalmasan alkalmazkodik ezekhez. Mivel a cafeblog felületén januártól nem lehet blogposztot írni, túl sok bejegyzésre várhatóan már nem lesz lehetőségem a jövőben… Annak kell örülni, ami van: és én örülök, hogy eddig is megoszthattam a gondolataimat ezen a felületen. 

Egy ötesztendős periódus ér így véget hamarosan az életemben. De nem bánom. A változás igénye egyébként is felmerült már bennem. A belső munka most a legfontosabb, és persze az, hogy az ember a közvetlen környezetében tegye a dolgát. 

Az eredeti szándékom az volt, hogy elsősorban pozitív dolgokat, lelki megerősítéseket osszak meg az olvasókkal. Mint a mottóban is olvasható: “Azt vallom, hogy a földi lét célja elsősorban a fejlődés, ezért minden tettünknek végső soron ebbe az irányba kell vezetnie: önmagunk jobb megismerésén át a spirituális felemelkedés felé.” 

Azt gondoltam (és gondolom ma is), hogy bárki működhet úgy, mint a prizma, amely átengedi magán a fényt, az százfelé szórja a sugarait. A fentről érkező sugallatok sokféle, színes és ragyogó gondolatot teremthetnek bennünk. Most is volt egy érzés bennem, és az a változásról szólt. Talán megéreztem? Nem tudom, de ma ezzel az üzenettel szembesültem: 

Ez van. Még néhány hét, és talán a blog sem lesz elérhető. Új tartalmakat mindenesetre nem lehet közzétenni rajta. A szolgálhatónál így döntöttek. A véleményét mindenki megtarthatja magának… Vagy új megoldásokat kereshet a gondolatai közlésére. Én egyelőre a belső útnál maradok.

Most olyan időket élünk, amikor sok rendbetenni valója van mindenkinek. A cél természetesen a belső építkezés, a lelki fejlődés, és ez megtapasztalásokon át vezet. Ami fájhat is. Erőfeszítéseket kell tenni, mert önmagunkat és a világunkat is át kell értékelni. Mindeközben nagyon lényeges, hogy a középpontunkban tudjunk maradni, ügyeljünk az egészségünkre – mind testi, mind lelki értelemben. Mindig csak a jóra törekedjünk. Ha nehéz is. És valóban az. 

Fontos szem előtt tartani, hogy ha segítségre van szükségünk, ne akarjunk mindent egymagunk megoldani. Bár a bizalmatlanság is túlságosan teret nyert manapság az életünkben, mégis bíznunk kell abban, hogy megtaláljuk egymást azokkal a hasonló lelkületű, érdeklődésű és célú emberekkel, akikkel össze tudunk fogni és együtt többet érhetünk el. Kicsiben és nagyban értve egyaránt. 

Ugyanakkor, az nagyon fontos, hogy kiket “követünk”, gondolva itt a közösségi médiára. Nem tudhatjuk, hogy egyes nickname mögött ki rejtőzik. Talán látszólag jószándékúak a szavai – de talán egy idő után furán hatnak. Résen kell lenni, hogy kivel mit osztunk meg. Amikor minden zűrzavaros, nehéz jól ítélni. De ha a szívünkre hallgatunk, talán nem tévedünk túl nagyot. 

Jelen pillanatban úgy látom, hogy talán ez volt ezen a blogon az utolsó bejegyzésem. Néhány hete még nem így terveztem. De ha így kell lennie, ez lesz a vége. Majd kiderül. Mindenesetre, ha elolvastad ezt a posztot, és talán korábbi gondolataimra is kíváncsi voltál, köszönöm a figyelmedet!

***********************************************************

2019-ben jelent meg A SZINASZTRIA című könyvem. A fordulatos történet  egy karmikus kapcsolaton alapul. A spirituális regényben múlt és jövő kapcsolódik össze, s egy különleges, századokon átívelő szerelem elevenedik meg az olvasó lelki szemei előtt.

Könyv és Lélek című honlapomon a regényről bővebb ismertetőt és olvasói véleményeket is találsz! Sőt, ha érdekelne a könyv megvásárlása, de előbb szeretnél beleolvasni, add meg az e-mail címedet ITT, és egy napon belül tiéd lehet az ajándék e-book!

A könyv a Fekete Sas Kiadó webáruházában is rendelhető, keresheted a LIBRI boltjaiban, illetve a LIBRI online oldalán, vagy érdeklődj nálam a sessionka@gmail.com e-mail címen!