Féltél-e már valamitől? Szoktál szorongani? Mondtál már le valamilyen általad vágyott célról azért, mert nem mertél belevágni? Biztos vagyok benne, hogy mindhárom kérdésre igen a válasz. Legalábbis a legtöbben így működünk. A félelem alapvető ösztönünk, melyet gyerekkorunk óta több-kevesebb sikerrel próbálunk legyőzni, elnyomni – de amely mégis igen gyakran előtör belőlünk.
“Jobb félni, mint megijedni.” – szokták mondai és ez a bevett frázis arra utal, hogy sokszor érdemes óvatosnak lennünk. De az óvatosság nem egyenlő a cselekvésképtelenséggel. Mégis olyan gyakran megnehezíti, hogy megtegyük, ami elindítana a cél felé vezető úton.
A félelem ilyenkor veszélyes gáttá válik, amely meggátolja az élettervünk kivitelezését és zavart, gondot okozhat életvezetésükben, a szeretteinkkel történő kommunikációnkban és persze akár a munkahelyi előléptetés akadálya lehet, ha hagyjuk, hogy túl erős befolyást gyakoroljon ránk.
Ha meg sem próbálunk új utakat, módszereket kipróbálni, nem lesz módunk az életünk alakulását befolyásolni, jobbá tenni, ezáltal saját magunk legnagyobb ellenségeiként működünk. Ilyen például, amikor valaki nem mer egy állást/előléptetést megpályázni vagy elfogadni, mert kevés az önbizalma. Hiába tudja a lelke mélyén, hogy minden szempontból alkalmas lenne a pozíció betöltésére és titkon mindig is erre a lehetőségre vágyott, de a kockázattól való félelem arra ösztökéli, hogy inkább maradjon a komfortzónában és ne vállaljon nagyobb felelősséget annál, mint amiben biztos. Csakhogy így egész életünkben a sült galambot várjuk, de hiába – és lehet, hogy többször is ott volt előttünk, csak éppen nem ismertük fel…
A belső hangot fontos meghallani – de fontos, hogy értelmezni tudjuk: a lelkünk vagy az egónk szól hozzánk éppen? Freud elgondolásait felidézve: a lélek három részre osztható: az idre, az egora és a szuperegora. A szuperego a társadalom értékeinek és erkölcsi normáinak belső képviselője, az egyén lelkiismerete. Az id, az ego és a szuperego szembenállása szorongást vált ki az emberből.
Persze a félelem hasznos is lehet, például, amikor a szakadék szélén állva rossz érzésünk támad és beljebb lépünk – ezzel valós veszélytől óvjuk meg magunkat. A szocializációnk során belénk nevelt gátlások jó része is ezt a célt szolgálja. Baj akkor van, ha valakiben túl sok félelmet, aggódást, gátlást alakítottak ki a neveltetése során. Szembe kell tudni nézni a belső démonainkkal, rossz szokásainkkal is, melyek meggátolják (ha hagyjuk), hogy életünk kiteljesedettebb, boldogabb legyen.
Személyiségünket “belső küszöb őreink” is befolyásolják. ők felelnek gyakori szorongásainkért, kishitűségünkért. Ha úgy tetszik, ők az “egónk” részei. Az az egó, amelyik nem akar a kényelmi zónájából kitörni, mert akkor a teljes léte kérdőjeleződik meg! Ugyanis, ha nem engedjük, hogy az egó uralja a cselekedeteinket, nem adunk táptalajt neki és egyszer csak eltűnik az “úgyse” és “minek” és “nem érdemled meg” hang a fejünkből…
Állítólag a sikeres emberek nem félnek a kihívásoktól, inkább lételemük a bizonytalanság. Mernek nagyokat álmodni, és valóra is váltják azokat. Nem rettennek meg a nagyobb próbatételektől, mindig a jövőbe tekintenek, mernek kockáztatni. A legtöbb ember azonban túl alacsonyra teszi a mércét, mert nem akar felelősséget vállalni. De aki kudarckerülésre vannak berendezkedve, de éppen azt vonzza be – mert mindenki azt hívja létre – manifesztálja – az életében, amire sokat gondol…
Tehát, ideje nézőpontot váltani! Érdemes összeírni, mi minden miatt aggódunk nap mint nap. A listán szereplő dolgokat akár rangsorolhatjuk is. A legjobb megoldás, ha a lap bal oldalára írjuk ezeket, s a jobb oldalt szabadon hagyjuk. Majd elgondolkodunk azon, hogy tulajdonképpen egyik- másik félelmünk nem is iagzán megalapozott. Képzeljük el, hogy a rettegett helyzetek bekövetkezte esetén mi lenne a legrosszabb eshetőség?
Ha már minden “démonunk” szerepel a papírlapon, próbáljuk megkeresni, mit tehetünk ellene. Előfordulhat, hogy miután leírva látjuk a rettegésünk okait, már nem is tűnnek annyira félelmetesnek… vagy talán már a lehetséges megoldások is kezdenek felderengeni.
Nagyon fontos, hogy ne mérgezzük tovább az elménket a negatív képekkel. Próbáljuk inkább behelyettesíteni ezeket olyan lehetséges kimenetekkel, amiket szívesen képzelünk el. A vonzás törvénye akkor is működik, ha nem hiszünk benne. Mindenki azt a valóságot teremti meg magának, amit erős érzelmekkel vizualizált magának. S mindezek a képek a múlt tapasztalatain, régi rossz beidegződéseinken alapulnak…
Ezek a belső programok befolyásolják a benyomásainkat, belső elvárásainkat. Fontos, hogy képesek legyünk megváltoztatni a hiedelmeinket, mert azok tartanak benne a múlt érzelmeiben. Tehát: vegyünk egy nagy levegőt, és kezdjük el írni a listát!
<script>
***********************************************************
2019-ben jelent meg A SZINASZTRIA című könyvem. A fordulatos történet egy karmikus kapcsolaton alapul. A spirituális regényben múlt és jövő kapcsolódik össze, s egy különleges, századokon átívelő szerelem elevenedik meg az olvasó lelki szemei előtt.
Könyv és Lélek című honlapomon a regényről bővebb ismertetőt és olvasói véleményeket is találsz! Sőt, ha érdekelne a könyv megvásárlása, de előbb szeretnél beleolvasni, add meg az e-mail címedet ITT, és egy napon belül tiéd lehet az ajándék e-book!
A könyv a Fekete Sas Kiadó webáruházában is rendelhető, keresheted a LIBRI boltjaiban, illetve a LIBRI online oldalán, vagy érdeklődj nálam a sessionka@gmail.com e-mail címen!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: